Ismerős az érzés, amikor kellene valamit csinálnod, vagy csak szeretnél elmenni valahová, de nem tudsz, mert a babád vagy matrica, vagy pont alvás időre esik a program és nélküled nem alszik el?
Mindig jó, ha van egy rutin a baba életében, így a pici is gyorsan hozzászokik, hogy mikor van alvás, és hogy anyának néha dolga van napközben. Pl. mosogatás, teregetés, takarítás stb. Viszont a legjobb napokon is előfordulhat, hogy a babánk máshogy gondolja és közbeszól egy fogzás, növekedési ugrás, kognitív fejlődés és máris borul a napi rutin.
Vagy, ha tudod, hogy a barátaid meghívnak a 4 hónap múlva esedékes esküvőjükre, hogy ünnepelj velük, de te elgondolkodsz azon, hogy egyáltalán elmész-e. Mert a szertartás pont a délutáni alvásidőben van, a vacsora meg pont a fürdetés idejére esik, és azon is agyalsz, hogy fogsz táncolni az ifjúpárral, ha a gyermeked elálmosodik már este 8 körül?
Ehhez a témához két dolog jut az eszembe. Az egyik, hogy mi is az a RUTIN? Mert nem csak az számít rutinnak, ami minden napos. Ha valami időszakosan ismétlődik, már az is rutin. Szóval, ha csak két naponta fürdetsz és csak hetente mosol neki hajat, vagy csak minden másnap robotolsz a konyhában, az is rutin, pedig nem minden nap csinálod. A másik dolog, hogy ne ragaszkodjunk annyira a rutinhoz. Persze, csak néha, ha a helyzet úgy kívánja.
Az én esetemben nem rég volt egy "rutin szaggató" nap, amiben a hordozás segített, hogy mindenki megkapja amit szeretne.
Az én kislányom csak velem alszik el, kivéve a bölcsiben, de ha együtt vagyunk, mindig kellek. Vagy én vagy a cici, ez már részletkérdés. Meghívtak minket egy esküvőre, ahová már délelőtt elindultunk, és megkértük a friss házasulandókat, hogy had vehessük át hamarabb a szobánkat. Korábban megebédeltünk és lefektettem aludni a lányom, hogy jól bírja majd az estét. Alvás után felöltöztünk szép ruhába, és becsatlakoztunk az épp érkezőkhöz.A szertartás nagyon megható volt, de a kislányom csak a földet szórta, mert az neki érdekesebb volt. A vacsorát viszont elég későn tálalták, amíg vártuk az ünnepelteket, addig volt csipegetni való, aztán jött a vacsora, majd a lagzi.
Kislányomnak nagyon tetszett az a sok inger, sok újdonság, új emberek, új hely, hangos zene. Imádta, élvezte, viszont hamar el is fáradt. Én pedig szerettem volna táncolni és az éjféli menüből is fogyasztani.
Így, mikor láttam rajta, hogy többet ásít, mint "csintalankodik", felvettem a hátamra. Ő 15 perc alatt elaludt, én tudtam szórakozni a barátaimmal és az éjféli menüt sem késtem le.
Kb. 1,5 órát aludt a hátamon, majd felébredt, ekkor már nekem is elég volt a táncból, hisz már 3 éve nem voltam zenés-szórakozóhelyen, és elmentünk együtt aludni a hotelszobába.
